Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A LES-HEGY

2010.03.05

 

A LES-HEGY

– Orbán Balázs elbeszélése nyomán –

Amikor a tatárok a Székelyföldet elözönlötték, mindenütt kigyúltak az őrtüzek, mindenütt megszólaltak a harangok:

– Itt a veszedelem, jő a tatár!

Megszólalt a harang Máréfalván is, és a bíró mindjárt riasztotta a népet. A vigyázókat felküldte a Les-hegy tetejére, hogy onnan figyeljék, adnak-e jelt az udvarhelyi Budvárból, az asszonyokat meg a gyerekeket a Les-hegy derekán levő felső sziklabarlangba indította, mert veszedelemben mindig oda húzódott a község népe. A tatárra sokat várni nem kellett, mert egyszerre futva jöttek a vigyázok:

– Emberek, jő a tatár!

Akkor a bíró vezetésével a férfiak bevonultak az alsó barlangba, mert onnan jó kilövés esett, harcba lehetett szállni az ellenséggel. A tatárok pedig nagy kiáltozással, ostorpattogtatással bevágtattak a községbe. Keresték a magyarokat a házakban, keresték a templomban is, végre nyomot kaptak, és levágtattak a Les-hegy aljába. Onnan meglátták a két barlangot, leugráltak a lóról, és kezdtek felkapaszkodni a sziklán. Akkor a bíró uram intett a legényeknek, negyedmagával ódaállott a barlang szájába, és kezdte nyilazni a tatárokat. Hiszen nyilazhatta, mert annyian voltak, hogy kevés kárt tehetett bennük. Amikor a bíró látta, hogy így nem sokra megy, célba vette a híres nagy orrú kánt, aki lóhátról irányította a tatárokat. Olyan jól megcélozta, hogy egy nyíllövéssel szíven találta: a kán holtan fordult le a lováról.

Ettől úgy megrémültek a tatárok, hogy visszavonultak, és tanácskozni kezdtek. Azt határozták, hogy kiéheztetik a székelyeket, ezért a hegy aljában letelepedtek, és olyan tábort vertek, mintha mindig ott akarnának maradni. Nemsokára elfogyott a székelyek ennivalója, szerezni meg nem lehetett, mert a tatárnak ezer szeme volt, őrizte a barlangot erősen. Akkor a bíró a beszélőcsövön, mert a két barlangot cső kötötte össze, felszólt afeleségének:

– No, feleség, még egyet próbálunk. Éhen meghalni szégyen, fegyverrel megyünk a tatárra, aztán ahogy lesz, úgy lesz!

– Nem úgy lesz az, édes uram – mondta az asszony. – Gondoltam valamit, s azzal elkergetem én a tatárt.

Azzal az asszony szalmából fonatott egy nagy kalácsot, ami olyan volt, mint egy kályhakürtő, azért is kürtőskalácsnak hívják a Székelyföldön. A szalmakalácsot egy póznára erősítették, és a felső barlang nyílásán kidugták. Azt kiáltotta a bíróné a tatároknak:

– Lám, mi jól élünk, ti meg odalent éheztek!

Amikor a tatárok látták, hogy a székelyeknek még ilyen kalácsra telik, nagyon megdühödtek, a falut feldúlták, felégették, és nagy haraggal elvágtattak onnan. A székelyek pedig visszatértek, és a falujukat egy kicsivel lejjebb újra felépítették.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

papapapap@@@@yyymmmaaaiill.rrroooppp

(papapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapapap, 2013.01.24 19:26)

sdgktsr;lhkportjgpia
;edm\[spaodjfoefvihdosa[ivjn - PEAGVPE

krisztinabalazs@ymail.com

(eszterbarnanagy, 2013.01.24 19:21)

vagany de ez monda????????????????????????????????????-

Re: krisztinabalazs@ymail.com

(magyar, 2013.01.24 19:22)

nemtudom

Re: krisztinabalazs@ymail.com

(magyar, 2013.01.24 19:23)

nemtudom